ZO105 Tervezett elbutulás

Mi lesz a strukturált gondolkodásból?

Tényleg elbutul a következő generáció? Csatlakozó nélküli iPhone-ok? Hol lesznek hamarabb robotok: a konyhában, a barlangban vagy a piacon?

Ezeket a témákat járjuk körül, amúgy zártosztályosan!

A Zártosztály Podcast 105. adása

Telefonfeltörésért 12 évnyi börtön? Igen! Ehhez persze nem egy kis pult mögött kábeleket dugdosó és gombokat/képernyőket nyomkodó emberkére kell gondolni, hanem egy kicsit nagyobb méretű vállalkozásra. A bűnszervezet lefülelése után kiderült, hogy közel 2 millió AT&T-s készülék feltörésével, 200 millió dollárnyi kárt okozott a szolgáltatónak. Közben még malware-rel is megfertőzte az AT&T hálózatát, hogy könnyebben mehessen a munka. Ezt azért nem lesz könnyű guggolva kibírni!

Ha ezeket a telefonokat mind kábelen kellett volna feltörögetni, akkor számos kábelvég kopott volna tompa csonkká, de szerencsére a modern telefonok feloldásához elegendő egy kód bepötyögése. A kábelek és töltők számosságát megelégelte már az EU is, és ismét terítékre került a mobiltelefonok USB-C csatlakozóra való kötelező átállítása. Az Apple ennek nagy ellenzője, hiszen a szabványokra épülő tartozékok esetén elveszti a Lightning csatlakozó használatával kialakított Apple kiegészítők licencelésével kapcsolatos monopóliumát. Úgy tűnik, válaszcsapásként az tervezik, hogy teljes mértékig szakítanak a külső csatlakozókkal és a telefon töltését kizárólag vezeték nélküli technológiára állítják át. Mi ehhez vizualizáltuk azt a telefon hátára csatlakoztatható “dokkolót”, ami mindenféle hagyományos porton keresztül nem csupán a töltő, de a fülhallgató számára is biztosít hagyományos bemenetet. Nehogy csökkenjen szegények profitja!

Ezek persze csak mendemondák. Az Apple szigorúan veszi a belső kommunikáció titkosságát, és maga Tim Cook küldött egy körlevelet arról, hogy nincs helye az Apple-nél olyanoknak, akik külső feleknek szivárogtatják a cég belső információit. Az erről szóló teljes, kiszivárogtatott anyagot itt lehet elolvasni.

Az Apple-nek köszönhető az is, hogy annyira megközelíthetővé tették a technológiát és annyi belső működési sajátosságot rejtettek el a felhasználók elől, hogy a Z (és majd főként a millenáris) generáció fiataljai számára már gondot jelent a strukturált gondolkodás. A fiatalok nem látják, hogy hova /miért pont oda kerülnek a mentett dokumentumaik, nem rendezik hierarchiába a tananyagokat amiket használnak, tartalomjegyzék helyett keresővel ugranak az adott szövegekre. Bár ez csak egy kis kényelmi funkciónak tűnik, mégis hatalmas hátrányt jelent a tudományos életben, ahol a hierarchiák, függőségek ismerete, követése és rendszerezése elengedhetetlen a témák megértéséhez.

Az így kialakuló egységemberek számára tud segítséget nyújtani, az Amazon tervezett robotizált ruházati áruháza. Ebben a modellben a vásárló a próbafülkébe bevitt holmihoz, az Amazontól megszokott módon kap ajánlásokat, amelyeket a kiválasztott darabot vásárlók szintén megvették. Ez az ajánlórendszer lehetővé teszi, hogy ténylegesen egységsugarú klikkekbe lehessen csoportosítani a vásárlókat, és még jobban csökkenti az önálló gondolkodás igényét. A javasolt darabokat robotok vihetik a fülkéhez, így már onnan se kell kilépni, hogy tovább növekedjen kosarunk tartalma.

A márkahűség szép dolog, Koreában ezt egy kicsit túlzásba is vitték. Egy olyan hotelről kaptunk hírt, amelyben a kedvenc márkánknak megfelelő szobákban tölthetjük a szabadságunkat, lubickolva rajongásunk tárgyának a vizuális ismertetőjegyeiben. A jelenlegi felhozatalban megtalálható márkák a Starbucks, a Heinekken és az itthon kevéssé ismert Shin Ramyun porleves, de vannak tematikus szobáik ikonikus tárgyak számára, mint a Volkwagen mikrobusz vagy az iPhone hangulatával is. Itthoni verziónak elképzeltük a Pick szalámit, ahol óriáskávéscsésze helyett szalámibélbe kúszhatunk be aludni, vagy a Szatmári szilvát, ami a cefréshordó jelleget és illatot helyezi előtérbe. A Túró Rudiba nehezen tudunk belekötni, hiszen a tejterméket nem lehet megunni, erről persze eszünkbe jut egy szovjet sztori, az “Eset a tejüzemben“, amikor a Kém beleveti magát a túróba…

Az évtized egy meghatározó eszköze a robotporszívó, a folyamatos fejlesztések ellenére, az eredeti Roomba viszont még mindig megvadítható egy sötét mintás szőnyeggel, de más robotporszívóknak is megvannak a költséglefaragás miatti gyenge pontjai. Ezen a nyomon kiindulva gondolkodtunk el, a porszívók virtuális falakkal való terelésébe és megtáncoltatásába. Mennyi idő alatt abszolvál vajon egy porszívó egy kisebb labirintust?

Mi is tévelygünk a témák között, így jutunk el a virtuális meetingek kérdésköréhez, ami a negyedik hullám miatt még mindig terítéken van. A telekonferenciák komoly hiányossága, hogy személytelenek és semmiféle érzékelhető visszajelzést nem kapnak a résztvevők a hangon és a képen kívül. Pedig sokan mondták, hogy az emberek közötti bizalom egyik alapvető sarokpontja a találkozáskori kézfogás. A Glasgow Egyetem kutatói komoly erőkkel dolgoznak egy olyan holografikus, aerohaptikus visszajelzést adó készüléken, ami levegő befúvásával emulálja az érintést. Egy-két kisebb visszajelzésen túl már jelentős levegőmennyiséget kell megmozgatni, amit nehéz elképzelni hangtalanul. Szerintünk csak meg vannak huzatva.

A hologram és az AR közötti fő különbség, hogy míg a hologram minden környéken levő számára érzékelhető három dimenziós kivetítés, addig az AR figyelembe veszi a felhasználó szemszögét és abban csak neki jelenít meg képeket. Úgy néz ki, hogy az AR játékokban még ha a felhasználó szemszögét el is találják, az ízlését továbbra is csak kóstolgatják. A Pokemon Go-t leszámítva egy játék sem ért el számottevő sikereket. Így járt a Niantic legutóbbi próbálkozása is: a méltán népszerű Catan telepesei játék AR verziójával szaladtak neki a virtuális falnak. Ezt a játékot egy év botladozás után fogják bezárni és egy jeltelen, kikapcsolt szerveren tárolni.

Pedig egy ilyen táv-táblás-játék mekkora ötlet lehetne, mindenki körbe ülheti a barátaival az asztalt és dobálhatja a virtuális kockákat. Persze ehhez nem árt, ha valódi ételen nyammog, hiszen nem csak játékkal él az ember! A kollaboratív pizzarendelés nem rossz megoldás, de úgy nehéz elérni, hogy mindenkihez éppen a játékszünetben érjen oda a futár. Ehelyett milyen jó lenne, ha a friss ételt pont időre gyártaná le az autonóm robotséf! A programozható receptek, a 3D nyomtató a beépített infra és lézer számtalan kiváló lehetőséget tartogat a programozott főzésre. A jelenlegi legnagyobb hiány az ételtervező FoodCAD programok és az innovatív receptek előállításában jártas ételprogramozókban van. Íme a jövő egy potenciális sikerszakmája!

Az evolúció során az emberek kijöttek a barlangokból és szabadon álló házakat kezdtek építeni. Most már addig fajultak a dolgok, hogy robotokat küldenek be a barlangok felderítésére maguk helyett. Legalábbis ez volt a témája a legutóbbi, autonóm robotok képességeit összemérő DARPA kihívásnak. A feladat emberi nyomok kutatása egy föld alatti, barlangos, sziklás terepen volt, amelyre különböző kerekes, szárnyas robotok mellett természetesen a négylábú Spotból kifejlesztett keresőrobotot is nevezték.

Az intelligens robotok alkalmasak lehetnek a nagyobb bevásárlásaink cipelésére is. Ennek a problémának a megoldására gondolt a Piaggio is. A mögöttünk vidáman guruló formatervezett kis cekkercipelő robot alkalmas lehet arra, hogy teljesen kiváltsa a kockás huzatú banyatankokat. A robot nem csupán mögöttünk tud kóvályogni, de előre lehet küldeni a piacon, hogy álljon be a sorba a péknél, vagy blokkolhatja a villamos ajtaját, amíg a tulajdonos oda nem ér. Ugyanakkor ennyi erővel akár a robotot el lehet küldeni egy bevásárlólistával a boltba. Vagy házhoz szállítással rendelni online. De az túl egyszerű lenne.

Ki tudja, a következő generációnak milyen robotjai lesznek?

Ápolt

avatar
Benedict Waldorf
avatar
Charles Statler

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

%d bloggers like this: