ZO026 – Karanténosztalgia – első rész
ZO026 – Karanténosztalgia – első rész – Zártosztály Podcast
A múltkor jól megállapítottuk, hogy a rendrakás, régi dolgok – és ezáltal emlékek – előtúrása remek karanténprogram. Nem átalkodtunk hát belevetni magunkat a pincében és az emlékezetünkben létező technológiák, gépek és szokások felidézésébe.
A párizsi Pompidou Központban látni olyan kiállítást, amely az elmúlt 50-100 év techkütyüit (pl. írógép, vasaló, pda, ős-notebook, ős-mobilok) mutatja be. Ebben az a különös, hogy a tárgyak egy része közismert és könnyen felismerhető bárki számára, míg más részének a megértéséhez és használatához egy mai fiatalnak már gyorstalpaló kéne. Egyszerűen azért, mert teljesen eltűnt, kiváltotta valami hasonló, de teljesen más.
Legnagyobb csodálatunkat ez alkalommal a szövegszerkesztők érdemelték ki, amelyek lehetővé tették a pontatlan és gyakorlatlan írók számára is a gépelést anélkül, hogy minden ujjuk sajogna és a betűk balatoni hullámokat idézve hömpölyögnének rendezetlenül, át-átütve a margarétafejes írógép kalapácsocskái alatt. Minden tiszteletünk az írógép hőskorának gépíróié!
Szemelvények a tartalomból:
- Letűnt korok hang- és adatrögzítő eszközei, illetve kapcsolódó szolgáltatásai, például az igazi hang-posta
- Minden idők egyik bestsellere, a TDK 60 perc című albuma (kimaradt)
- Kihalt szakmák: írógép- és töltőtollszerelő
- Jellegzetes színek a múltból: iskolazöld és rettenetsárga
- Régen minden jobb volt: iskolai berendezések különkiadás
- A vulkánfiber bőrönd, illetve az úri szabók tündöklése és bukása: a piócás ember (Szilágyi István – nyugodjék békében) új ruhája
Kevésbé tech-edzett hallgatóinknak javasoljuk az adást kijegyzetelni, majd Wikipédián nyomozni az elhangzottakat.
Vélemény, hozzászólás?