ZO126 – Adásszünet – Zártosztály Podcast

Most nem bolondozunk. Ilyen helyzetben nem lehet.

Egy független, békés állam fegyveres lerohanása történik. Nem a világ másik végén, hanem itt a szomszédunkban, Európában. Agresszióra, agresszióval válaszolni pedig a konfliktus eszkalációjához vezet. A medve pedig nem játék.

A szerkesztőségi ülésünk olyan volt, mint egy Móricka-vicc. Még a répaszedő robotról is csak AZ jutott az eszünkbe. HÁBORÚ.

Tudtuk, hogy nem az Örkény által megálmodott utópiában élünk, ahol a gyerekeink már vanília fagyit kérnék a cukrászdában ezzel a szóval. Mi azonban a torkunkban érezzük a gombócot.

… Itthon is sok mindent másként hívnak majd. Például a „vanília” helyett, mely idegen szó, a „háború” megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette.  A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:
Eper – Puncs – Háború – Csokoládé
Így fogunk élni. Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.

NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVŐBE! – Örkény István

Mi porszemek vagyunk, nem hisszük, hogy sokat tudnánk tenni ebben a helyzetben. Viccelődni most nem fogunk.

Egy másik ismert írót, Rejtőt idéznénk fel, mikor Hitler előrenyomulásáról hallva elgondolkodott, így válaszolt a kötekedő kérdésre:
– Jenő, te félsz?

Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája.